Életrajz

1943 Budapesten született
1966 a Budapesti ELTE-n filozófiát és magyar irodalmat hallgat
1981-85 a Beszélő c. ellenzéki folyóirat szerkesztője
1974-től írásaiból él; többek között Brecht és Moliè-re drámáit fordítja
1975-88 a demokratikus ellenzékben végzett tevékenysége miatt versei "politikailag elfogadhatatlanok". Három szamizdat kötete jelenik meg. A Szegényeket Támogató Alap (SZETA) alapító tagja.
1989-2000 a Holmi szerkesztője
2000. július 15. Budapesten hal meg, Dunaalmáson temetik el

Díjai:
1986 Európa kiadó Nívódíja, 1988 a hollandiai Mikes Kelemen Kör díja, 1989, 1994 Déry Tibor jutalom, 1990 József Attila-díj, 1991 Év Könyve jutalom, 1992, 1996 Soros életműdíj, 1996 Kossuth-díj, 1997 Nicolaus Lenau-díj

BR>Petri az 1968-as generáció jellegzetesen keserű, groteszk hangú, gondolati költője. A 68-as Prágai Tavasz és a hazai fordulat bukása után a kor abszurditását és elveszett illúzióit írja meg filozofikus verseiben, pesszimizmusát magas eszményei és a valóság ellentéte adja. A József Attila-i személyesség helyett az Elioti személytelenséggel ismerkedik, a verseiben megjelenő markáns, szuggesztív személyiség távolról, egzisztencialista alapállásból tekint a világra, képei mégis elárulják, hogy érzéki kapcsolatban áll a pontosan megfigyelt részletekkel.

Örökhétfő A Körülírt zuhanásban az undor, az utálat a legerősebb élmény, a korábbi tragikus szemléletet felváltja a groteszk, ez csúcsosodik ki az egységesebb Örökhétfőben. Fodor Géza szerint Petri groteszk költészete három pont körül kristályosodik ki mindegyik egy-egy nagy tabu: a politika, a testiség és a halál. A szamizdatban megjelent kötet (és az erősödő ellenzéki mozgalom) elősegíti a tiszta, világos fogalmazást; a megtartó szerelem (Maya-versek) felszakítja a tragikus emléket, segíti a nagyszabású Sára-versek megfogalmazását.

Petri utolsó, életében megjelent kötete már a halálos betegség közegében fogant. A versek a még élhető idő bizonytalanságában egyszersmind letisztult, leegyszerűsödött hangon szólalnak meg, s csak az egzisztenciálisan lényegesre koncentrálnak. Evés, ivás, receptek, séták és üzenetek, szerelem (Mari-versek): a gyakran napló-szerű szövegek a közbeszéd egyszerűségével, de akasztófahumorral veszik számba a tényeket. Ugyanakkor az önsajnálatot sosem ismert költő kíméletlen, de a fájdalmat sem tagadó számadását is olvassuk.