1930. április 21-én született Budapesten
1954 tüdőgyógyász szakorvosi diplomát kap
1954-1987 tüdőgyógyászként dolgozik
1969 a Költõk egymás közt című antológiában Weöres Sándor ajánlja
1993 Az irodalomtudományok kandidátusa
a Miskolci Egyetem docense, egyetemi tanára
2006. július 13-án Budapesten meghal
Főbb díjak:
1979 Füst Milán-jutalom, 1990 József Attila-díj, 1990 A Szépirodalmi Könyvkiadó Nívódíja, 1991 Kortárs-nívódíj, 1992 A Holmi kritikapályázatának díja, 1998 Soros-alapítvány alkotói díja, 2006 Szépírók díja
"Első, közel húsz évvel ezelőtt megjelent könyvem címe csaknem megegyezik azzal, amit most összegyűjtött verseim fölé írok. A sor, amelyben akkor a magam és egyben az ember létélményét próbáltam - egy megszólításban - kifejezni, évtizedek útvesztőin átvergődve is változatlan: hiányodban reményed. Kettősség és ellentmondás ez: az én és a Te, a semmi és a van, a van és a lét elválasztása és egyben az egységük rejtelmes megsejtése is. Az egyidejűségben? Az időnek átcsúszásában az örökkévalóba? Vagy az időtlenségben? Az elmúló élet benső története mindössze az a folyamat, ahogyan ez a kérdés érvényét vesztette." A kötet mottója Kafkától származik: "Az írás, mint az ima formája."
A gondolat metaforái: Esszék József Attila költészetérőlBeney Zsuzsa József Attila-tanulmányok című esszékötete 1989-ben jelent meg, ennek bővített, átdolgozott formája ez a kiadás: az irodalomtudomány teljes eszköztárának a birtokában, mégis kristálytiszta és szenvedélyesen személyes előadásmóddal tárja elénk a költő gondolati világát és költészetének rejtett szerkezeteit, hiszen tisztában van vele, hogy a mindennapi szöveg szavaival írott vers, ráadásul a 20. század egyik leginkább érthető nyelven szóló költőjének alkotása, természeténél, jellegénél fogva racionálisan megérthetetlen. A kötet elején álló Bevezetés és vallomás példaként szolgálhat minden irodalomtörténész és költő számára csak így, ilyen tiszta és okos kíváncsisággal szabad közelítenünk egy életmű és egy költői személyiség felé: Hosszú évekig foglalkoztam József Attila költészetével, szinte gyerekkoromtól mostanáig, amikor már sürgetőnek érzem, hogy mindazt, amit nemcsak róla, hanem általa tanultam meg a szóról? az életről? a kettő elszakíthatatlan összefüggéseiről? ez összefüggésről, amely életem lényegét jelentette? megpróbáljam elmondani. ... József Attila költészetének titka számomra a maximális érzékletesség valósághűségének és az értelem kristálytiszta definiálhatóságának egyszerre, egymástól függő koegzisztenciája ...
Szó és csend közt“Bár Magyarországon Beney Zsuzsát (1930) főként költőként ismerik, 1993-as keltezésű Szó és csend között című könyve az első, amelyet angolra fordítanak, és ez hét esszét tartalmaz, csupa pontos, ám igen költői szöveget, amelyek voltaképpen meditációk a köztes állapotokról és az átmenetekről. Dr. Beney pontos és következetes gondolatmenete lassanként bonyolult textúrává bonakozik ki, amely ismétlődő, ám finoman variált motívumokat bővít tovább. A könyv lassanként az írásaiban újra meg újra felukkanó ismeretlen város ‘pókhálószerű’, egymást tükröző utca-labirintusára kezd emlékeztetni. Ez a különös, szellemileg és lelkileg egyaránt izgalmas könyv csodálatos bevezetést nyújt az elszigetelt és egyedülálló magyar irodalomba.” (George Szirtes)
TélVékony, kis formátumú, fekete könyv, a borítón fehérrel szedve a cím, alatta japán írásjel, felteszem, ez is a "tél" szót jelöli. Belül két ciklus, az egyiknek nincs külön címe (legalábbis nincs feltüntetve, de nyilván ez a Tél című ciklus), a másik a már említett Tizenöt haiku (1972) címet viseli (nyilván mindössze a történeti hűség kedvéért), ami nagyjából azt jelenti, e tizenöt háromsorosnak sincs címe; azaz, egyetlen "versfolyamot" olvasunk, ami haikukból áll. A magyar költészet még aligha produkált szubtilisabbat, szellemibbet, mint Beney Zsuzsa lírája. Versei annyira éterikusak, hogy eleinte alig érzékeljük a témáikat, csak többszöri elolvasás után bontakoznak ki. Anyagtalannak hatnak, átlátszó fényfátyolnak, pedig nagyon is keményen megmunkált matéria rejlik bennük. Az előbbi sorokat sajnos nem én írtam, hanem Weöres Sándor, méghozzá 1969-ben, amikor is bemutatta a költőt a Költők egymás közt című antológiában. Szavaira azóta sokan hivatkoztak, ami azt is jelenti, Weöres kivételesen pontosan látta az akkor induló Beney költészetét, sőt mi több, a lényeget illetően előre látta annak alakulását, pontosabban: annak minden árnyalatnyi módosulása ellenére is változatlanságát (még ha ezzel kapcsolatban bizonytalanságait is megfogalmazta). Beney Zsuzsa ekkor harminckilenc éves; harmincöt évvel később, azaz ma, én ennél jellegzetesebben nem tudnám leírni költészetét, de még csak ezt a kötetét sem, de az a gyanúm, Weöres Sándor is csak ismételni tudná önmagát. (Dérczy Péter)
Se tűz, se éj,Hiányodban reményed. Ezzel a régi verssel (a válogatott kötetnek is címet adó Tűzföldi tájjal), ezzel a mondattal indít Beney Zsuzsa új verseket és egy régebbi ciklust is tartalmazó kötete, mintegy ezzel is bizonyítva a költő rendkívüli lírájának gondolati-hangvételi egységét. Sötéten fénylenek a láthatatlan tükörképei (Vigilia) a megteremtett és az elmúló lét interferáló csomópontjain. A kérdés: Vagyunk ha nem látszunk halálunk, születésünk / egymást visszaverő üres tükreiben? (A pillanat) Beney Zsuzsa verseit Weöres Sándor egykor anyagtalan, átlátszó fényfátyol-nak nevezte: a versek finoman megmunkált, zenei szépségű szerkezete az első pillanatban megbűvöli és szinte átengedi magán az olvasói tekintetet, hogy aztán újabb olvasásokra csábítva lassanként megnyíljon előtte egyszerre átlátszó és látható (Téli nap), egyszerre fájdalmasan szép és gondolatilag telített, amely soha nem a világ látszataival, hanem mindig a látszatokon túli lényeggel foglalkozik, a lét (az Isten?) csak negatívan megragadható, érezhető de érinthetetlen és érthetetlen terébe enged bepillantást. Beney Zsuzsa költészete illékonyságában is örökkévaló.
Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!